Vad norvég nyurgapontyok nyomában
A Norvég Szeizmológiai Intézet napok óta rengéseket észlel az ország déli részén. A legmeglepőbb az, hogy nem a megszokott aktivitású térségekben történt mindez, hanem az édesvízű halastavak környékén. Több tucat tudós megfeszített munkájával rájöttek, hogy a rezgéseket a norvégiai vad nyurgapontyok okozzák. Reszketnek, mert elterjedt köztük a hír, hogy Zsolti barátunk kézbe vette a Sensas H.Power Carp XL rakós botját és barátjával, Janival a pontyok nyomába eredtek. :-)
A norvég pontyok lakóhelye (reggel még csak remélték).
A mai horgászaton Zsolt és Jani rakós bottal vették üldözőbe a norvég pontyokat. A tóban egyébként nagy számban találhatók vörösszárnyú keszegek is, amiket el szerettek volna kerülni a srácok. Ezek a halak mohón vetik rá magukat mindenre, ami a vízbe potyog ezért kupakkal etettek, és mindezt nagyon csendben tették. A poharat a vízfelszínén kellett kiborítani, zajkeltés nélkül. 13méteres hosszban horgásztak, ott találtak egy kisebb lapos részt. A két ereszték között így is volt 5-6cm különbség, a mintegy 2,5 méteres vízben. A legjobban az érintőre beállított ereszték működött, de bizonyos időszakokban több előkét lefektetve is voltak kapások. A vörösszárnyú keszegek miatt, horogcsaliként kizárólag a nagyszemű kukorica és 12-14mm-es pellet jöhetett szóba. Jelentős még a compó állomány is a tóban, de azok ma nem tették tiszteletüket. Mondjuk ilyen izomkolosszus pontyok mellé nem sok hal áll oda az etetésre.
Jani fáraszt
Ezek a pontyok nem láttak még horgot, de horgászt sem, mert a norvégok nem horgásznak rájuk. Lassan növesztik izmaikat és hatalmas úszóikat. Ezekben a kristálytiszta vizekben kevés a táplálék a téli időszakban, ezért nyáron annál intenzívebben tálpálkoznak. Bődületes erővel bírnak. Egy 1,5-2kg-os példány, koppanásig kihúzza a botból a 2,75-ös Sensas Fishery Super soft csőgumit.
Zsolti hala a Ráktérítőn túl járhat :-)
Kapaszkodni kellett a botba rendesen
Azt vették észre, hogy a bot lerövidítésekor még nagyon erősen húznak a halak és rendre topsetről veszítették el őket. Belefutottak a part közelében található növényzetbe. A srácok ezért egy egészen sajátos fárasztási technikát dolgoztak ki. A halakat teljes 13 méteres hosszban fárasztották. Addig kellett mindezt csinálni, amíg ezek a brutálisan erős pontyok el nem feküdtek a víz tetején. Ezután rövidítették le a botot, és így jóval nagyobb arányban tudták megszákolni a halakat.
Jani az első ponttyal
Zsolti az egyik vad nyurgával
50cm izom
Egy két kilós hal farokuszonya
A nap végére 11 darab halat sikerült megfogni. A legnagyobb kereken 3 kilót nyomott és 56cm volt a hossza. Legvégül egy növendék pontyocska is horogra került, bizonyítva, hogy van utánpótlás a tóban.
És, hogy mi jó még Norvégiában? Minden kanyarban van egy ilyen gyönyörű tó, igaz valamelyikben "csak" csukák laknak, és sügerek. A legjobb pedig, hogy nyáron este 11-ig világos van. Addig lehet rakóval pecázni, fejlámpa és világítópatron nélkül.
